Multimédia az oktatásban. Digitális történetmesélés - képszerkesztés

Az úgynevezett mozgást jelentő (vagy motorikus) igék tanítása nem kis fejtörést szokott okozni a tanároknak, de a tömény nyelvtani anyagrész általában a diákokat is megviseli. Mi lenne,ha megpróbálnánk játékosabban tálalni ezt a témakört? Ennek egy lehetséges módszerét szeretném illusztrálni az alábbi példával:

Kiscsoportokban elvégzendő feladatként javaslom, hogy készíttessünk kollázst ismerkedés gyanánt a diákokkal. Ehhez mindenképpen szükséges, hogy együtt tudjanak működni, hiszen a szerepek és feladatok jó elosztásán múlik, hogy végeznek-e időre a feladat elkészítésével. 45 perces órát feltételezve érdemes 2 alkalmat szánni a munkára: az elsőben történik a feladat meghatározása, a rendelkezésre álló eszközök bemutatása (internetes források a fogalom definiálására, képszerkesztők használatának alapvetései), illetve a csoportokon belül a stratégiák kidolgozása. Ezután kerülhet sor a tényleges kutatásra (fogalmak tisztázása: mik is a mozgást jelentő igék, melyek tartoznak ide; illetve fényképválogatás: hogyan lehetne ezeket a cselekvéseket ötletesen, akár viccesen is szemléltetni), majd az összeválogatott anyag szerkesztésére. A 2. órán a munkák szerkesztésével ha valakik előbb végeznek, megpróbálhatnak akár mókás feliratokat is kitalálni és beilleszteni a képek mellé (addig is ismerkednek e furcsa igék ragozásával). A fennmaradó időben az elkészült művek bemutatására és értékelésére lehet sort keríteni. Fontos, hogy ebben a szakaszban hagyjuk a diákokat kibontakozni, ha esetleg tartalmi hiba / elírás akadna a munkákban, csak azokat javítsuk azonnal, melyeket maguk a tanulók vettek észre egymás alkotásaiban. Az elsődleges cél itt az új fogalmak és a mozgásigék tárgyalásához nélkülözhetetlen újfajta szemléletmód bevezetése, a részletes ragozási paradigmák begyakoroltatásával elég a későbbiekben foglalkozni.
Egy lehetséges megoldásra álljon itt egy saját magam által összeállított példa:

Google az oktatásban

A mai bejegyzést a Google-termékek, illetve azok oktatásban történő alkalmazhatósága ihlették. Az alábbiakban azokat a szolgáltatásokat szeretném bemutatni, melyeket magam is jóformán napi szinten használok a mindennapi ügyeim intézésekor, illetve a tanítás során is.

1. Elsőként megemlíteném a Bloggert, hiszen ez a digitális portfólió is ennek segítségével készül. Inkább 9. osztálytól fölfelé ajánlanám, amikor a tanulók már viszonylag magabiztos informatikai alapismeretekkel rendelkeznek. Két használati módját tartom kifejezetten hasznosnak:
1. tanulói önértékelés: a diákok rendszeresen közzétennék reflekítv jellegű írásaikat a haladásukkal kapcsolatban (pl. csoportos vagy projektmunkák lezárásakor vagy egy-egy új anyagrész saját szavakkal történő összefoglalásával). Ezzel nemcsak az ismereteik mélyülnek el, hiszen túl azon, hogy a saját gondolatmenetüknek megfelelően megfelelő logikai vázát építik fel az anyagnak, melyet aztán így könnyebben fel tudnak majd idézni, a szülőkkel is elkerülhetők a klasszikus "Mi-történt-ma-az-iskolában?-Mittomén"-típusú "párbeszédek... Ezen túlmenően érdemes megjegyezni, hogy a legmodernebb nyelvkönyvek mindegyike nagy hangsúlyt fektet az önértékelésre, ezzel biztosítva a tanultak és hasznosíthatóságuk tudatosítását (pl.: Tudok segítséget kérni egyszerű beszédhelyzetekben stb.), illetve törekedve a diákok motivációjának, az új ismeretek megszerzésére irányuló kíváncsiságának fenntartására is.
2. a sokak által gyűlölt irodalmi olvasónaplók forradalmasított változata: minden bizonnyal segítené a művek feldolgozását, ha interaktívan közelítenénk meg a feladatot, értem ez alatt azt, hogy a fejezetek puszta kijegyzetelése mellett érdemes lenne a blogban gyűjteni a régies vagy tájnyelvi szavakat, több helyszín esetén térképek beágyazásával követhetőbbé tenni az eseményeket, illetve a történelmi háttér felvázolásakor idővonalak szerkesztésével összevetni a történelem órán tanultakat a műben leírt (akár fiktív) epizódokkal. Kreatív feladatnak tartom azt is, ha a blogot az egyik választott szereplő bőrébe bújva vezetjük, az ő naplóját írva a diákok műismeretére, beleérző képességére és szövegalkotási kompetenciáira is egyaránt szükség van.
2. Gmail: megkönnyíti az osztályon belüli kommunikációt a gmailes postafiókok használata, hiszen segítségükkel a többi Google-szolgáltatáshoz is könnyebben hozzáférhetünk. A levelek címkézése lehetővé teszi az információk, hírek rendszerezését (diákoknál pl. tantárgyak szerint, tanárok esetében pedig osztályok / csoportok szerint rendezve a leveleket).
3. Google Calendar: több naptár létrehozásával, publikusságuk vagy nyilvánosságuk beállításával tudathatjuk másokkal, mikor vagyunk elfoglaltak, illetve mikor érünk rá pl. egy csoportban végzendő feladat céljából találkozni társainkkal. A tanév rendje is jól nyomon követhető rajta, így előre rögzíthetők benne a tervezett számonkérések időpontjai, az elvégzendő feladatok határideje, így a tanulók is átláthatóbb követelményekkel szembesülhetnek már a tanév / félév elején, a folyamatos nyűgként jelentkező számonkérések helyett folyamatában láthatják a tanmenet ívét, és mindig jól értesültek lehetnek a soron következő feladatokról, aminek köszönhetően céltudatosabban oszthatják be idejüket és tanulnivalót.
4. Google Groups: a levelező és naptárfunkció kiegészítéseként igazi tanulói közösségeket hozhatunk létre, ahol a különböző csoportokkal más-más információt és segédanyagokat oszthatunk meg (kezdő / haladó nyelvi csoport, történelem fakultáció stb.). Működtetése esetén növelhetjük tanári hatékonyságunkat, hiszen nem kell mindig egyesével "vadászni" a címeket és neveket a címtárunkban, hanem biztosak lehetünk benne, hogy közlendőink egységesen mindenkihez eljutnak.
5. Google Keep: bármily hihetetlen, ez a praktikus jegyzetkészítő alkalmazás eddig ismeretlen volt előttem. Nagyon bosszantó, hogy éveken át gyártottam kínkeserves munkával a kézzel írott jegyzeteimet (gimnáziumban és egyetemen egyaránt), melyeket társaim kérésére majdnem még egyszer annyi idő alatt beszkenneltem, majd kinyomtattuk-sokszorosítottuk azokat, hogy végül (a papír természetéből adódóan...) el-elvesszenek belőle lapok. Ez mind megelőzhető a Google Keep segítségével, hiszen az ide írt jegyzetek (pl. ez a rövid kis vázlat ehhez a bejegyzéshez) Google Docs-ba menthetők, továbbküldhetők másoknak is például a Google Drive segítségével (megtekintésre vagy akár további szerkesztésre is). A valós idejű szerkesztés különösen ötleteléskor, egy-egy munkafolyamat megtervezésekor lehet rendkívül hasznos. 
6. Különösen vállalkozó szellemű és lelkes osztályok akár saját honlapot is létrehozhatnak maguknak a Google Webhelyek segítségével, amin publikálhatók egyrészt a saját készítésű anyagok (prezentációk, óravázlatok), de össze lehet itt gyűjteni az osztály tagjai által vezetett blogokat is, sőt, egy-egy jól sikerült kirándulás képeit is (ami jól jön majd az érettségi tablók készítésekor, később pedig az osztálytalálkozók közössége is hálás lesz érte).
7. Ráadásként szeretném megemlíteni a Youtube-ot, a nyelvtanárok és -tanulók régi jó barátját, ahol napról napra több érdekes videót tekinthetünk meg. Vannak kifejezetten a nyelvtanulók érdeklődési körébe tartozó anyagok (pl. a Diigo-könyvjelzők közé is beválogatott easy languages csatorna, ahol számos nyelvből rengeteg jó anyag között válogathatunk. Játékos feladatok alapját képezhetik a pusztán szöveges anyag mellett a dalok, mesék, filmek is, melyek a szókincsbővítés mellett a kiejtés és hallás utáni értés fejlesztésére, valamint szituációs játékok mintájaként, illetve nyelvtani szerkezetek rögzítésére is alkalmasak.

1. 
   

Ma sem éltünk hiába

https://docs.google.com/drawings/d/1WbS1ru8xqSLY8mnI7n1H1ijGTeR3QUb4NrQVVgJZMhs/edit?usp=sharing

Az első saját idővonalam

A harmadik vizualizációs eszköz ismertetésekor a harmadik oktatott tárgyamat, a magyart mint idegen nyelvet hozom példának, ebben ugyanis már sokszor volt alkalmam a napirend témáját tanítani. Ez a téma különösen sokfajta készség elsajátítását igényli a nyelvtanulóktól, akiknek szükségük van az alábbiakra:

• változatos időhatározók használata
• rengeteg új szó, kifejezés
• általánosítási képesség
• az egyedi, nem rendszeresen ismétlődő tevékenységek nyelvi elkülönítése a napi rutin eseményeitől

A napirend tehát komplexitása miatt nehezebben emészthető téma, viszont pont mivel ennyire sokoldalú felkészültséget kíván, sikeres elsajátítása esetén különösen nagy örömet tud szerezni a nyelvtanulóknak, akik képessé válnak napi- és hetirendjük elmesélésén túl kötetlenebb társalgásra is, hiszen az itt használt szavak minden később elmondott élménybeszámolónak szerves részét képezik majd.

Összetett témához pedig olyan feladat való, amely képes ezt a fajta komplexitást is szemléltetni. Az idővonalak tökéletesen megfelelnek erre a célra. De hogyan is támogatja ez a feladattípus a diákok tanulási folyamatát?

1. Az idővonal (mint ahogy a neve is mutatja) kiválóan alkalmas az időben egymást követő események szemléltetésére. Történelem és földrajz órákon például nagyszerűen érzékeltethető vele az egyes korszakok (egymáshoz viszonyított) hossza, egy logikai láncra felfűzhetők az egymás után történtek, illetve több idővonal párhuzamos alkalmazásával az is megmutatható, hogy egyazon időben különböző helyeken milyen folyamatok zajlottak.
2. Idegennyelv-órákon a napi-és hetirend témájának tanulásakor mitegy természetesen adja magát, hogy idővonalat használjunk, akár ezt:
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   Ebben a példában az időpontokat és a tanítani kívánt kulcsszavakat az ábrán kis képek egészítik ki, melyekhez plusz szavakat is tartalmazó, többféle mondat alkotását lehetővé tevő kifejezések is csatlakoznak az ábra alatti részletező leírásokban. A differenciálás egyik lehetséges módja, ha egyes diákoknak csak a képeken lévő szavakat mutatjuk, mások pedig dolgozhatnak a kiegészítő szókinccsel is.
3. A fenti példában a kommunikációt segítik az előre megadott szavak, illetve már a tény is, hogy például a napirend előadásakor a tanulónak nem kell még arra is energiát fordítania, hogy kitalálja, mit is mondhatna el egy napjáról, hanem az ábra egy lehetséges alternatívaként felkínált sorrendű képeire és szavaira támaszkodva nagyobb figyelmet fordíthat mondandójának megformálására, illetve élhet a felkínált képek sokasága által felkínált választás szabadságával is.
4. Nemcsak mi vihetünk be saját idővonalat, hanem a tanulókat is bátoríthatjuk, hogy hozzanak létre sajátot. Ez egy informatikateremben akár egyénileg is megvalósítható, viszont csoporthelyzetben a nyelvi és kreatív készségeken túl fejleszthető vele a diákok együttműködési hajlandósága, sőt, kritikai gondolkodása is. Például ha 3-4 ember alkot egy kiscsoportot abból a célból, hogy KÖZÖSEN hozzanak létre egy idővonalat, akkor a siker érdekében rögtön több "akadályt" is eredményesen kell legyőzniük az érintetteknek. Ha egy gép áll rendelkezésükre, akkor (a felelősség automatikus megoszlása miatt) kénytelenek lesznek felosztani maguk között a feladatot kisebb részekre, illetve ezzel együtt olyan szerepet vállalni a megoldási folyamatban, melyben a legtöbbet hozhatják ki magukból, illetve társaiknak is lehetséges mintákat adhatnak tovább a megoldás lépéseinek módjairól. Ha többen pályáznak azonos szerepre, vagy egyszerűen nem sikerül megtalálni kinek-kinek a maga "ideális" szerepét, az sem baj, hiszen az elakadás más lehetőségek keresésére ösztönözheti őket, az esetleges hibák / félrement gondolatmenetek pedig terelgethetik mindannyiukat a hatékonyabb feladatmegoldás irányába. Ha a javításra nem marad az óra keretein belül, akkor sincs nagy probléma, hiszen az idővonalakat továbbszerkeszthetőkként is elmenthetjük, majd egymással megosztva dolgozhatunk rajtuk egészen addig, amíg mind tartalmilag, mind formailag megfelelnek valamennyi csoporttag elvárásainak.
5. Kutatások bizonyítják, hogy azokra az információkra, melyekhez valamilyen érzelem kapcsolódik számunkra, sokkal jobban és tovább emlékszünk. Nem véletlen, hogy a nyelvtanításban rengeteg vicces vagy meghökkentő képet / karikatúrát használunk, hiszen ezek segítségével nemcsak hogy több szót is megtaníthatunk azonos idő alatt, mint hagyományos módszerekkel, de azokat lényegesen hosszabb ideig is megjegyzik a diákok. A saját idővonal készítése azért is nagyon hasznos, mert egy idegen nyelvű napirend-timeline összeállításakor a számtalan vicces kép között válogatva sokszor villannak elénk a keresett kifejezések mókásabbnál mókásabb illusztrációkon, s ezek állandó ismétlődése, variálódása a gyakori szójátékoknak és ötletes képeknek köszönhetően játékossá teszi a sokaknak bizony komoly szenvedést jelentő szótanulási folyamatot.

Az első saját szófelhőm

A lentihez hasonló, önállóan készíthető ábrák (ún. szófelhők) többféle feladatban is hasznosak lehetnek. Lássunk most ezekre néhány példát!

1. Óra eleji ráhangolódást segítő feladat: nemrég a Digitális források felhasználása egy órámon c. bejegyzésben már említettem a Deutsche Welle saját fejlesztésű, németül tanulóknak szóló sorozatát, amelynek címe: Jojo sucht das Glück. A fenti szófelhőben ezt a címet rejtettem el. Óraindításként az ábrát kivetítjük, a feladat pedig: a diákok alkossanak mondatot az ábrán látható szavakból. Ha megvan, páros munkában folytassanak beszélgetést arról, mit takarhat a kapott cím. Érdemes kihasználni a szófelhő alakja (lóhere) és az egyik kulcsszó (Glück = boldogság, szerencse) közötti kapcsolatot, pl. a következő segítő kérdésekkel:
1. "Warum hat das Bild eben diese Form (= Miért éppen ilyen formájú a kép)?"
2. "Welche Formen können noch deiner Meinung nach denselben Inhalt ausdrücken (= Milyen alakzatok fejezhetik még ki szerinted ugyanezt a tartalmat)?"
3. "Welche Bedeutung hat noch das Wort SUCHT (= Milyen jelentése van még a SUCHT szónak)? - Függőség. Ez a kapcsolat is érdekes vitaindító lehet pl. arról, hogy a túlzásba vitt keresés okozhat-e függőséget stb.
2. A főcímdal lejátszásakor, de még a videó megtekintése előtt, amikor már látták a szereplőket névvel kiírva, tanult szavak ismétléseképpen dobjunk be egy új szófelhőt, melyet sok külső-belső tulajdonsággal töltöttünk meg. A feladat megválaszolni, hogy kinek mi az első benyomása a szereplőkről. A csoportosítás végezhető egyénileg, majd az eredményeket párban meg lehet beszélni. Például, válogathatnak ebből:
   
   
   
   
   
3. Az epizód megtekintése után gyűjtsük össze a már ismert, esetleg az újonnan elhangzott szavakat. Ha még nem tudják a pontos jelentésüket, elég azt is megállapítani, hogy a főhősnő, Jojo szempontjából mely szavak köthetők pozitív (szerencsés, vidám), melyek pedig negatív (peches, szomorú) eseményekhez. A szavakhoz társítható érzelmeket szemléltethetjük úgy is, hogy szív alakú szófelhőt készítünk, mondjuk ilyet:
   
   
   
   
   
4. Végezetül pedig egy kifejezetten az újonnan megszerzett szókincs aktivizálását és a nyelvtan gyakorlását célzó feladat leírása következik: egy szófelhőbe vegyesen illesztünk már régóta ismert ("könnyebb") és újonnan tanult ("nehezebb") szavakat. A feladat, hogy ezek felhasználásával minél több értelmes mondatot kell alkotni, lehetőleg úgy, hogy segítségükkel összeálljon egy szöveg, mely a videó teljes tartalmát összefoglalja. Példa egy lehetséges vegyes szófelhőre:
   
   
   
   
   
   
   Véleményem szerint a fenti feladatok és szófelhők mindegyike sikerrel használható a tanórákon, mivel építenek a diákok gyors asszociációs képességére, egyértelmű utasítások adhatók a megoldásukra vonatkozóan, időben 5-10 perc elegendő egyenként a megoldásukra, színes és játékos jellegük miatt pedig alkalmasak a tanulók érdeklődésének felkeltésére. A használni kívánt videóhoz maguk a készítők is számos interaktív feladatot tettek fela honlapra, ezek sorába szépen illeszkednek a kommunikatív készségeket fejlesztő szófelhők is.

Az első saját elmetérképem

A mai nap egyik fontos eredménye, hogy létrehoztam életem első, saját kezűleg összeállított elmetérképét. Kár, hogy nem ismertem már akkor ezt a lehetőséget, amikor elkezdtem tanítani. A hiány orvoslásaképpen az orosz ABC-t választottam témámnak, mivel egy új idegen nyelv tanulásakor alapvető fontosságú, hogy milyen az első benyomásunk az adott idegen nyelvről.

Amikor például én tanultam az oroszt, állandóan abba az idegesítő ténybe ütköztem, hogy már a betűkkel és a beszéghangok képzésével problémám van, és bár a helyesírás alapvetően könnyebb, mint például az angol esetében, mégis volt benne egy csomó buktató és magyar anyanyelvűként nehezen értelmezhető helyzet, amik felett elegánsan átsiklottunk. A legnagyobb probléma viszont, hogy nem kaptunk átfogó képet már rögtön az első órán arról, hogy pontosan mit is kell tudnunk és megtanulnunk ahhoz, hogy az írás és olvasás ne okozzon később problémát.

Az alábbi elmetérkép legnagyobb előnyét is abban látom, hogy kibontogatható és összecsukható jellegének köszönhetően egy leegyszerűsített áttekinthetőséget biztosít, majd egyre jobban elmélyülve a témában mindenütt tudja részletesen tárgyalni az adott ejtési problémákat. Erre tudomásom szerint egyik tankönyvsem vállalkozik, például az általam kedvelt Лестница vagy a Русский язык - 5 элементов is egy kb. 4-5 órára szétosztandó ismerethalmazzal próbálja megoldani az olvasás megtanítását. 

Természetesen nem állítom, hogy ezzel a módszerrel már egy óra alatt meg lehet tanulni a teljes ábécényi cirill betűkészlet olvasását (az írásukról nem is beszélve), mindenesetre a probléma szerteágazó jellege miatt eddig ezt a megoldást tartom a legjobb szemléltető eszköznek. Másik előnye, hogy differenciálásra is kiválóan alkalmas, hiszen lehet, hogy egyes tanulók vagy kiscsoportok első körben megelégszenek a fent elhelyezett videó tanulmányozásával, míg a rögtön mindent tudni akarók inkább végiglapozzák az összes levélkét, esetleg a középen elhelyezett játékos feladatlap kitöltésével is megpróbálkoznak.

Összességében tehát nagyon jó és sokoldalúan bevethető eszköznek tartom az elmetérképeket, mely véleményemet e saját szerkesztésű példánnyal is igyekeztem alátámasztani.

A további bővíthetőségről szólva megjegyezném, hogy a külső leveleken elhelyezkedő problémásabb ejtési szabályokhoz később megfelelő példaszavakat gyűjtenék még, melyek (akár egyesével) képpel is illusztrálhatók, illetve kiegészíthetők még különféle hangosszótárakra mutató linkekkel is, melyekre kattintva az egyes szavak kiejtése anyanyelvi beszélők előadásában meghallgatható.

Bár az alábbi elmetérképet nem páros, hanem egyéni munkában állítottam össze, az így is teljesen világossá vált, hogy az ismeretek jó rendszerezése nagyon fontos. Az orosz betűk esetében ez nem is olyan egyszerű feladat, hiszen a betűk osztályozásakor több, esetenként egymásnak ellentmondó szempontot is figyelembe kellett venni (pl. én az írott alakok egyezőségéből és különbözőségéből indultam ki, nem pedig abból, hogy egy adott ejtett hang előfordul-e mindkét nyelvben, hiszen a hangok szóbeli realizációja tájanként, sőt, egyénenként is változó lehet, a leírt betűalakokról azonban egyértelműen megállapítható, hogy megtalálhatók-e mindkét ABC-ben, vagy kifejezetten cirill specialitásnak számítanak-e). Úgy érzem azonban, hogy többszöri módosítás, csoport-újrafelosztás és kategória-átnevezés után végül sikerült egy logikusan felépített, és az egyes betűk több helyen történő előfordulásának köszönhetően az ismétlést és elmélyítést támogató ábrát létrehoznom. Íme:

Feladatlap az orosz ABC-hez

Digitális források felhasználása egy órámon

A mai alkalommal szeretnék egy konkrét példát mutatni arra, miképpen is használhatunk digitális forrásokat egy tanórán a tanulás támogatása céljából.

A választott tantárgy ezúttal a német nyelv lesz, elsősorban azért, mert a másik két tanított tárgyamhoz viszonyítva (ezek az orosz, illetve a magyar mint idegen nyelv) ennek a legnaprakészebb a módszertana, beleértve pl. az IKT-eszközök használatát is. Nagyon sok fejlesztés, kutatás valósult meg a Goethe Institut nemzetközi hálózatának köszönhetően, melyek eredményeképpen számos interaktív, a diákok számára is vonzó tanulást segítő anyag látott napvilágot, ami természetesen a nyelv népszerűsítésében is jó szolgálatot tesz.

Az alább bemutatandó anyagot leginkább 11-12. osztályban tartom felhasználhatónak (iskola- és osztálytípustól függően), amikor az (esetleg előrehozott) érettségire, illetve nyelvvizsgára készülve a diákok az egyes szókincs- és nyelvtani témákat már nem külön, hanem inkább ismétlő jelleggel dolgozzák fel. Az ehhez szükséges nyelvi szint a KER szerinti besorolás alapján B1-B2 között van, ez alapján a középszintű érettségire készülőknek egyszerűbb szövegértési, nyelvtani és szókincs- és íráskészség-fejlesztő feladatokat ajánlanék a szöveg feldolgozására, míg emelt szintre és közép- esetleg felsőfokú nyelvvizsgára készüléskor jobban elmennék a komplexebbszó- és írásbeli érvelés irányába, szükség esetén természetesen az egyszerűbb feladatok ráhangoló és levezető szakaszban való megtartásával.

Lássuk tehát a konkrét példát, ami nem más, mint a Deutsche Welle népszerű, németül tanuló fiataloknak készült 3 évados sorozata, a Jojo sucht das Glück (Jojo keresi a boldogságot / szerencsét). 

A fenti linken elérhető a teljes első évad a hozzá tartozó interaktív feladatokkal, szószedetekkel és a hangzó anyag szövegátiratával együtt. Egy 45 perces tanóra keretein belül egy videót tanácsos  megnézni (az egyes részek hossza átlagosan 3-5 perc). A tanulási folyamaton belül ez időzíthető egy teljesen új téma (pl.: bevándorlás, idegen kultúrák találkozása, diákok lakhatása és megélhetése Németországban, utazás stb.) bevezetéséhez, de akár egy nagyobb blokk lezáró, kiegészítő-ismétlő szakaszához is. Mindkét esetben hasonló feladatokból építeném fel az órát azzal a különbséggel, hogy ismétlés esetén a már tárgyalt témakörök minél pörgősebb, sokszínűbb és átfogóbb összefoglalására törekednék, az új téma esetén pedig arra törekednék, hogy még a videó megtekintése előtt, a ráhangolódás folyamán kialakuljon egy olyan tematikus és motívumblokk, amelyre utána fel lehet fűzni az elmélyítendő tartalmakat.

Maga a történet nem túl bonyolult az első évad első részében: megismerkedünk a főhőssel, Jojóval, aki Brazíliából érkezik a németországi Kölnbe, ahol hosszabb ideig fog élni. A pár perc alatt látjuk az első megtett lépéseit a dóm melletti kockaköveken, elhaladunk néhány helyi nevezetesség mellett, és elkísérjük első helyi taxiútjára új lakásához. Természetesen már ez alatt a pár perc alatt több kaland éri, valakivel kisebb konfliktusba is bonyolódik, de a tanulás szempontjából a legfőbb, hogy a cselekmény epizódvégi lezáratlansága felkelti a nézők kíváncsiságát és igényét a folytatásra, a sok kérdőjel pedig vitaindítóként is funkcionálhat a videó megtekintése után. 

Az órára, illetve a témára való ráhangolódás ideje alatt mintegy 5 percben a következő forgatókönyvet képzelem el: németül elhangzik, hogy egy filmrészletet szeretnék megmutatni a csoportnak az interneten. A cím kimondása után megkérem őket, hogy párban vagy kiscsoportban alkossanak gondolattérképeket arról, hogy mi mindenre asszociálnak a a cím szavai alapján. Ezt szintén kb. 5 percben közösen megbeszélnénk, az ötletek pedig rögtön meg is jeleníthetők egy helyben készülő prezi, idővonal vagy gondolattérkép formájában. Az előzetes elvárások összeszedése után a link megnyitásához kérem valakinek a segítségét (szintén németül, a szükséges szakszavakkal). A kért oldal betöltése után annak tetején megjelenik a 4 főszereplő. A képüket kinagyítva elhangzik a kérdés, milyennek találják őket első ránézésre. Az alul kivetített mellékneveket (barátságos, szégyenlős, okos stb.) szintén páros munkában párosítjhatják az egyes szereplőkhöz. Az ismeretlen szavakat szótárból kikeresik (5 perc). Ez már a jelentésteremtés szakasza. Az eredményt szintén preziben rögzítjük, illetve az új szavakhoz közösen definíciókat állítunk össze és írunk, választásainkat röviden megindokoljuk (kedvesen mosolyog, szigorúan néz stb., 5 perc). Ezt követi a film főcímdalának meghallgatása, mely közben egyesével látjuk a főszereplőket kiírt névvel együtt (30 mp). Gyorsan felelevenítjük, melyik névhez milyen tulajdonság került (Ich denke, Jojo ist..., 30 mp). Utána megnézzük magát az első részt (2,5 perc), majd néhány villámkérdésre választ keresünk (Hol van Jojo, honnan jött, kit látunk még, mi Mark foglalkozása), a válaszok bekerülnek a prezibe (30 mp). A következő percben két csoportban további kérdéseket gyűjtünk, amikre nem kaptunk választ a részletből (Kivel telefonál Mark, miért siet a lépcsőn Reza, ki várhatja Jojót stb.), majd ezeket közösen feltesszük egymásnak, az egyes válaszokat pedig külön-külön idővonalakon gyűjtjük a későbbi összehasonlítás céljából (6 perc). Az elmélyítő szakaszban használhatjuk a honlapon található interaktív gyakorlatokat is (kép-szöveg párosítás, majd a kulcsszavak segítségével mondatok írása, igaz állítások kiválasztása, hamisak igazra javítása, szöveg hiányzó szavainak kiegészítése megadott szavakból válogatva, különböző stílusrétegű, szinonim jelentésű mondatok összepárosítása, összesen 10 perc). Az óra lezáró szakaszában mintegy 5 percben összefoglaljuk a tanultakat: az interaktív gyakorlatok megoldásának felfedése közben akár többen, többször is összefoglaljuk szóban az epizód tartalmát, valamint összevetjük előzetes várakozásainkat a szereplőkről újonnan szerzett ismereteinkkel. Az eredmény szemléltetésének szintén megfelelő eszköze lehet a kettős idővonal, esetleg a két irányba ágazó gondolattérkép, illetve a már sok bejegyzést tartalmazó prezi is. Ezek megléte megkönnyíti a következő órai ráhangolódást, az új szavak és mondatszerkezetek felidézését, melyek elmélyültebb gyakorlását a célzott szókincsfejlesztő és a nyelvtani ismereteket tudatos használatra ösztönző feladatok teszik majd lehetővé. Mivel a videó felirattal és anélkül is letölthető, az olvasással egybekötött és azt nélkülöző hallgatás egymást kiegészítve fejlesztheti a hallott és olvasott szöveg értésének kompetenciáját is.

Digitális tananyagok, digitális források, közösségi könyvjelzők

Mai témám az új kedvenc, a tanulást és tanítást egyaránt támogató diigo nevű közösségi könyvjelző, illetve annak konkrét felhasználhatósága a tanórán és azon túl. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem nagyon idegesít, ha az óra hevében hirtelen ötlettől vezérelve szeretnék megmutatni egy, a diákok felvetéseihez kapcsolódó, továbbgondolkodásra ösztönző képet / videót / cikkrészletet stb., ám az internet bugyraiban elveszve mégsem találom meg a nagy sietségben, sőt, a jó ötletből könnyen válhat időpazarló keresés. 

Mivel sajnos nagyon sok tanítási helyszínen még az internetelérés sem biztosított, tanárként a következő lehetőségeink vannak:

1. MINDENT előre letöltünk, kimásolunk, nyomtatunk a használni kívánt weboldalakról (próbálkoztam vele, valami úgyis ki fog maradni)
2. felhagyunk az internet órai alkalmazásának szándékával (nem javasolt, a legjobb ötletek szemléltetéséhez elengedhetetlen)
3. kiharcoljuk a tanítás helyszínén a szélessávú internethez való hozzáférést

Ha a 3. pont mellett döntöttünk, nem maradt más hátra, mint az online elérhető anyagaink rendszerezése, hogy használatuk a gyors visszakereshetőség miatt zökkenőmentes legyen. Mai fejjel nagyon kínos, de én ezt eddig a saját magamnak küldött e-mailek hadával oldottam meg, mégpedig oly módon, hogy a linkgyűjteményt tartalmazó levél tárgyában szerepelt például az "orosz hallásértés", "német középfokú nyelvvizsga" megnevezés, vagy egyéb, sokszor nehezen körülhatárolható címek. Az átfedés miatt sokszor nem tudtam eldönteni, pontosan milyen címszó alatt is keressem kedvenc videóimat vagy a ritkábban használt speciális tartalmakat, hiszen sok dolog több kategóriába is tartozhat, én viszont csak egyszer küldtem el magamnak mindent. Az anyagok keresgélése pedig értékes perceket vett el az amúgy érdekesnek szánt órából.

A fenti problémára jelenthet megoldást a már említett közösségi könyvjelző használata, persze csak kellő beletanulás és a szükséges rutin megszerzése után. Nézzük sorban a lehetőségeket:

1. Nyelvtanárként valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a problémával, hogy tökéletes tankönyv márpedig nincs. Egyszerűen muszáj kiegészíteni, frissíteni, naprakész információkkal és érdekfesztő témákkal feltölteni őket, hogy az aktuális csoport adott tanulói a legnagyobb haszonnal forgathassák valamennyit. Az órákra való készüléskor rendkívül sok online tartalommal találkozunk, ezeket érdemes mielőbb elkezdeni gyűjteni (például a diigo segítségével), hogy biztosan mindig rendelkezésünkre álljanak, amikor csak hozzájuk szeretnénk férni. Ez tehát az egy helyen való tárolás lehetősége.
2. Digitális tartalmainkat szakszerűen rendszerezni is kell, hiszen jó, ha külön kezeljük az egyes szaktárgyainkhoz tartozó anyagokat. Nekem például létre kell hoznám orosz, német és magyar mint idegennyelv, valamint zongora és zeneelmélet fő mappákat, azokon belül pedig további csoportosítás is lehetséges (akár feladattípusonként, témánként vagy célkorosztály szerint), Ennek legnagyobb előnyét a címkék jelentik, melyeket ha ügyesen használunk, egy-egy forrást több kategóriába is beilleszthetünk (így többfelől keresve is megtalálhatjuk), így egy orosz érettségi feladatlap szerepelhet a nyelvtanulás, érettségi, vizsgafelkészítés stb. kategóriákon belül is.
3. Különböző csoportok létrehozásával, majd azokba tagok meghívásával ellenőrizhetjük, hogy kikkel milyen anyagokat és milyen ütemezésben osztunk meg, ez a tanulásszervezést annyiban támogatja, hogy célközönségünk nem vész el az adatrengetegben, illetve az értesítő funkció használatával naprakészek lehetnek, hisz minden könyvjelzőzött oldalra rögtön azonnal rá is kereshetnek.
4. A jegyzetíró funkció segítheti a nehezebben áttekinthető vagy csak címszavakban tárgyalni kívánt témákat tartalmazó oldalak fő tartalmi elemeinek kiemelését, ezáltal nem veszünk el a részletekben, ugyanakkor a diákok önálló jegyzetírási és vázlatkészítő technikáját is fejlesztheti, ha előzetesen segítünk nekik elsajátítani a kulcsszavak felismerését és a tömörítő, célratörő fogalmazás alapfogásait.
5. Kellően gazdag, jól felépített könyvjelző-hálóval elősegíthetjük a konstruktivista szemléletnek megfelelő tananyag-építést is, melynek köszönhetően a diákok érdeklődésüknek megfelelően a címszavak alapján "vándorolva" maguk építik fel tudásukat a böngészés eredményeképpen. Ez a funkció kiegészülhet beépített ellenőrzéssel / gyakorlással / ismétléssel is (pl. bizonyos irányokba csak akkor mehet tovább, ha bizonyos előző lépéseket már elvégzett), így fenntartva a motivációt és a teljesíteni akarás dinamikáját akár a tanórán kívül is.

Úgy gondolom, már a fenti példákból is jól látszik, mennyi mindenben segítségünkre lehet tanárként és diákként egyaránt a közösségi könyvjelzők, így pl. a diigo használata. Javaslom mindenkinek, hogy ismerkedjen vele, használja bátran, és persze győzze a tempót, amit az IKT használatával (is) felpörgetett tanórák megkívánnak tőle.

Digitális pedagógia, digitális kompetenciák - újratöltve

Egy nemrég kapott építő kritika arra késztetett, hogy újraolvassam a múltkori bejegyzésemet a digitális pedagógiával és kompetenciákkal kapcsolatban. Sajnos, a még mindig tetten érhető ihleten kívül nem sok konkrétumot találtam benne, ezért most igyekszem tömören és lényegre törően pontosítani az akkor leírtakat.

A már említett didaktikakönyv (Falus 2003) részletesen tárgyalja az eredményes oktatáshoz szükséges tanári kompetenciákat. Ezekből két területet szeretnék kiemelni, mégpedig:

• a pedagógiai folyamat tervezése
• a tanulási folyamat szervezése és irányítása

Látható, hogy a pedagógia-tanulás, valamint a tervezés-szervezés-irányítás fogalmak alkotta kapcsolati hálónak köszönhetően a két választott tanári kompetenciaterület szorosan összefügg egymással. Az alábbiakban ezt szeretném konkrét példákkal igazolni, valamint számbavenni, hogy az IKT lehetőségek kiaknázása hogyan járul hozzá ezen tanári képességek és készségek fejlesztéséhez.
A választott két kompetenciaterület közül az elsőt ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy csendes dolgozószobában az íróasztal előtt ülve, már-már mérnöki pontossággal igyekszünk megtervezni pedagógusi munkánkat egy előre megadott időszakra. Tehát itt elsősorban a tanár önálló munkáját igyekszik előre meghatározni, kitűz maga elé egy célt, és gondosan végigveszi, hogy azt milyen lépések egymásutánjával lehet képes elérni. Ehhez "mindössze" az szükséges, hogy átlássa, honnan hova szeretne eljutni a gondjaira bízott diákokkal, mik a cél elérése érdekében elvégzendő feladatok, azokat hogyan érdemes ütemeznie, hogyan készülhet fel előre a tanulók egy-egy nehezebb napjára, amikor nem fogja tudni tartani az előre eltervezett menetrendet, illetve milyen időközönként és formában iktasson be számonkérést, és egyáltalán, milyen típusú értékelési rendszert alkalmazzon.
A felsorolásból látszik, hogy a tervezésnek már ez a szakasza sok tényező függvényében módosulhat, érdemes lehet ezért már a kezdeti fázisban élni az IKT adta lehetőségekkel, például a következő módokon:

1. Ha egy adott korosztályt többedszer tanítunk azonos tárgyból, néhány ismétlés után kirajzolódik, hogy milyen témákra és munkaformákra a legnyitottabbak, ezekre érdemes is építeni. Amennyiben az a tapasztalatunk, hogy a tankönyvi szemléltetés még tanári magyarázattal sem elegendő, keressünk bátran az interneten vitaindítóként is használható forrásokat (cikkeket, fotókat, videókat).
2. Használjuk kreatívan online-naptárunk emlékeztető-funkcióit: jelöljük benne előre a fontosabb mérföldköveket (egy-egy téma tervezett lezárása, projektmunkák bemutatása vagy leadási határideje) és a hozzájuk kapcsolódó tanári feladatokat (jelöljünk ki elég időt a több tárgyi eszközt igénylő órára történő felkészüléshez, tehát ne csak annyit írjunk be előre, hogy X hó Y-adikán ezt és ezt tervezem csinálni ezzel és ezzel az osztállyal, hanem kellő időt hagyva szerepeljen előtte külön kategóriában a fénymásolás / feladatlapkészítés / interaktív gyakorlatok összeállítása stb. is elvégzendő feladatként).
3. Ötlethiány esetén, vagy ha egy konkrét problémával szeretnénk segítségért folyamodni, nagy segítségünkre lehetnek a különböző tematikus blogok és fórumok is, ahol rengeteg kollégától tanácsot kaphatunk, sőt, olyan nem szakmabekiektől is, akik más minőségben (szülő, edző) új szempontokat is adhatnak ahhoz, hogyan érdemes a diákokkal megtalálni a közös hangot.
4. Az egyetemen részt vettem olyan kurzuson, ahol még annak elindulása előtt online kérdőívet tölthettünk ki arról, mivel szeretnénk a tantárgy címében foglalt igen tág témakörön belül foglalkozni. Ezt határidőre visszaküldve az oktató képes volt az igények figyelembevételével módosítani a tematikát, és bár minden előzetesen megadott kötelező téma szóba került, a hangsúly egyértelműen azok felé a problémák felé tolódott el, melyek a mi felvetéseink eredményeképpen gazdagították a tematikát. Megkockáztatom, hogy érdemes lenne ilyen felmérést végezni az iskolákban is minden tanév végén arról, hogy mivel szeretnének foglalkozni a diákok az elkövetkező iskolaévben. Értem én, hogy kötött tanterv és társai, de biztosan nagyon sok témát fel lehetne dolgozni olyanformán, hogy a tanulók szempontjait is figyelembe vegyük, ugyanakkor a központilag meghatározott elvárásrendszernek is eleget tehessünk (kompetenciafejlesztés, tudatos digitális állampolgárok nevelése stb.).
5. A nemrég megismert digitális könyvjelzőket mindenképpen szeretném megemlíteni, eddig ugyanis (elég tárhely-pazarló módon) az e-mail fiókomban különféle tárgyú saját magamnak küldött levelekben tároltam minden oktatással kapcsolatos anyagomat (óriási csatolmányok, linkgyűjtemények). Túl azon, hogy ezek előhívása mennyire időigényes és nehézkes, megemlíteném legfőbb negatívumként a káoszba forduló átláthatatlanságot is. Remélem, hogy a digitális könyvjelzők, melyek használatát egyelőre még csak tanulom, javítani fog az összeszedettségemen és rendszerezettebben látom majd azt is, hogy milyen témakörökhoz van szükségem még több hasznos kiegészítésre.

A második terület szerintem még az elsőn is túlmutat összetettségében, hiszen a tanulási folyamat egészének szervezéséről lévén szó, ide nagyobb arányban sorolnék olyan napi szintű teendőket, amik a hosszú távú pedagógiai tervezéskor nem feltétlenül rajzolódnak még ki. Értem ez alatt például egy inspiráló tanulóközösség létrehozását, a csoportfolyamatok irányításának képességét, egyáltalán egy olyan tanulási közeg megteremtését, melyben mindannyian eredményesen tudunk működni. Ezen túlmenően a differenciált oktatás és értékelés jegyében természetesen törekedni kell az egyéni igények maximális figyelembevételére is.  Ezért itt, ha lehet, még hangsúlyosabb szerepet szánnék az IKT-ban rejlő lehetőségeknek. A tanár-diák és a diákok közötti kapcsolattartás támogatására hasznosnak találnám egy virtuális tanulási tér létrehozását, mely többek között a következőkre lenne használható:

1. Napi szintű kapcsolattartás e-mail üzenetek vagy chat formájában.
2. Minden diák és tanár automatikusan tagja lenne minden olyan óra (kurzus) terének, melyeket személyesen is látogat, így folyamatos lehet az információáramlás (aktuális hírek, tennivalók, eseménynaptár).
3. Online páros vagy csoportmunka elvégzésének támogatása, az elkészült munkák feltöltése.
4. Tematikák, óravázlatok, saját jegyzetek megosztása.
5. Szerkeszthető saját kisokos vagy tudástár, melybe ellenőrzött formában bekerül minden olyan információ, mely a tanulási folyamat során új és megjegyzésre érdemesnek tartott ismeretként a kurzus anyagát képezte.
6. Az órákhoz témáihoz kapcsolódó fórumok, vitahelyek.
7. Nyilvános és face-to-face reflexió lehetősége mind a tanár, mind a diáktársak, mind az egyes tanítványos felé.
8. Olyan beépített értékelési rendszer, melynek használatával a diák világosan látja a feladatait, a tervező funkció alkalmazásával arányosan tudja elosztani időben és mennyiségét tekintve a terheit, valamint építő és nem nyilvános jellegénél fogva nem teszi ki gúnyolódásnak, inkább felelős partnerként tekint rá, akiben bízni lehet és érdemes motiválni.

Halkan megjegyezném, hogy jelenleg épp tagja vagyok egy olyan online felületnek, mely lényegében az összes fenti funkcióval rendelkezik, és minél többet használom, annál inkább érzem az előnyeit. Noha közoktatási tanítási tapasztalatom még csak a helyettesítésekből van, mindenképpen szeretném ezt a fajta tanulásszervezési módszert élesben is kipróbálni (először persze magánjellegű kísérlet formájában, és ha már magabiztosan használom a fő funkciókat, idővel akár a nyelviskolai munkám során is). A cél mindenesetre világos és nemes: jelszavunk legyen az együtt-építés.

hivatkozott mű: Falus Iván - Didaktika (2003)

21. századi készségek

Bőven benne vagyunk a 21. században, ideje hát, hogy tudatosítsuk, mik azok a készségek és képességek, amelyek alkalmassá tesznek minket arra, hogy sikeresen működjünk benne. Az alábbi videó talán segítségünkre lehet ebben: 

Amire tehát szükségünk van:

• kritikai gondolkodás

• médiaműveltség

• hatékony kommunikáció

• együttműködés

• információs műveltség

• kreativitás

Könnyen belátható, hogy a fenti képességek mindegyike elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy megfeleljünk korunk kihívásainak. Jóformán akadálytalanul zúdul ránk nap mint nap az információáradat, ami elől nincs menekvés, viszont a kritikus gondolkodás segíthet az adatözön megszűrésében. A médiaműveltség alatt értsünk egyelőre annyit, hogy képesek vagyunk kulturáltan, de legalábbis rendeltetésszerűen használni a különféle médiatartalmakat, nem veszünk el a végtelen virtuális és médiatérben. Ez elősegíti a hatékony kommunikációt, persze csak akkor, ha az üzenet átadásául választott csatorna célirányos használata mellett annak tartalma is érthető, és formailag sem akad fenn például a befogadó szűrő-védő rendszerén. Ha sikeres az interakció, megnő az együttműködés esélye is a hagyományos versengő magatartás-minták gyakorlása mellett. Sokan megkérdőjelezik az információs műveltség fontosságát, figyelmen kívül hagyva, hogy napjainkban ez nem elsősorban a régen megtanult és azóta lehet, hogy elavulttá vált információk sokaságát jelenti, sokkal inkább az új információk megszerzésének, rendszerezésének, feldolgozásának és ellenőrzésének képességét. Az egész pedig némi kreativitással párosulva már igen szép eredményeket hozhat: itt az improvizációs készségen kívül azt is értem, hogy nem riadunk vissza a szokatlantól, és merünk adott esetben máshogy közelíteni egy problémához, mint ahogy azt a körülöttünk élő emberek nagy többsége reflexszerűen tenné. 

De vajon átadhatók-e mindezek a képességek a jelenkor oktatási keretein és rendszerein belül? Véleményem szerint igen, de igazán csak akkor lehetünk eredményesek, ha sikerül együtt ösztönző, bizalmi légkört teremtenünk, melyben nemcsak a fenti készségek kifejlesztésére van lehetőség, hanem azok hiánya is súlyosabb következmények nélkül modellezhető. Elvégre legjobban mégiscsak azt sajátítjuk el, amit a saját hibánkból tanultunk, nemde? ;)

Digitális pedagógia, digitális kompetenciák

Mai témánkul egy igazi ínyenc csemegét választottam, és még az sem veheti el tőle a kedvünket, hogy a sokunk által gyű imádott didaktikakönyvről is szó lesz benne...

A megadott szempontrendszer alapján úgy véltem, hogy a tanári kompetenciaterületek közül leginkább a pedagógiai folyamat tervezése, valamint a tanulási folyamat szervezése az, amiről egyáltalán kedvem bármit is írni. Leginkább persze azért, mert minél többször, jobban és alaposabban megtervezem az óráimat, annál inkább rá kell jönnöm, hogy a legjobb órákat bizony akkor tartom, ha nem feszülök bele minden erőmmel a szervezés-tervezés idegőrlő folyamatába. Akárhogyan is igyekszem ugyanis kiszámítani mind a rendelkezésre álló időkeret beosztását, mind az "elvégzendő anyag" (mégis ki írja elő, milyen diák és tanár számára???) mennyiségét és felépítését, az élet, avagy kedves diákjaim pillanatnyi állapota (testi-lelki jól- vagy épp nem-jól-léte, aktuális érdeklődési potenciáljuk, az egyes témák iránti aznapi fogékonyságuk vagy épp ellenkezőleg, a fáradtság miatt elérhetetlen magasságba röppent ingerküszöbük), de nem utolsó sorban a fenti tényezők magamra vonatkoztatott értékei is mind-mind nagyban befolyásolják. Mégpedig olyannyira, hogy még el sem kezdődött az óra, ők már ott ólálkodnak a sarokban, várva az alkalmas pillanatot, hogy előbújhassanak, és az óra eleji bemelegítésnek szánt feladatból 90 percnyi aktív interakciót kerekítsenek, mely után valamennyien megnyaljuk mind a tíz ujjunkat, s azzal az elégedett érzéssel távozunk a teremből, hogy "lám, ma sem keltem föl hiába". Vagy ellenkezőleg: az egész társaságot könyörtelenül punnyadásba kényszerítik, de olyan mélybe, amiből a világ összes fennkölt ihletettségű óraterve, audiovizuális szemléltető anyaga és interaktív táblája sem zökkenti ki őket. Ilyenkor legszívesebben hazaküldenék mindenkit azzal az utasítással, hogy menjenek, amerre kedvük tartja, csinálják egy hétig csak azt, amit a legjobban szeretnének, egy szóval: vegyék halálosan komolyan saját belső szükségleteiket. Elvégre az igazi tudásvágy csodákra képes:

Hogyan kapcsolódik mindehhez a technológia? Számomra pillanatnyilag leginkább azzal, hogy elgondolkozunk a frontális módszerekkel igencsak rokonítható, elsősorban tanári irányítású szemléltetésre használt alkalmazási módjain. Ti belegondoltatok már, hova vezethet, ha a gyerekeket tényleg érdeklő kérdéseket teszünk fel, amire aztán tűzön-vízen keresztül keresni fogják a választ? Ha nem, érdemes kipróbálni, kezdésnek elég is lesz néhány falba épített számítógép egy tetszés szerinti nyomornegyedben. Mi pedig, miután hagyjuk őket önállóan menni az útjukon a rendelkezésükre bocsátott eszköz segítségével, a sok tervezés és szervezés közepette álljunk félre egy kicsit, és ne felejtsünk el serénykedésük közepette nagyokat hűházni, attól még lelkesebben fognak minket beavatni legújabb felfedezéseikbe. Ha pedig az utolsó bekezdésből úgy érzed, hogy nem sokat értettél, ajánlom figyelmedbe az alábbi tanulságos videót:

További jó felfedezést mindannyiunknak!