Digitális pedagógia, digitális kompetenciák - újratöltve

Egy nemrég kapott építő kritika arra késztetett, hogy újraolvassam a múltkori bejegyzésemet a digitális pedagógiával és kompetenciákkal kapcsolatban. Sajnos, a még mindig tetten érhető ihleten kívül nem sok konkrétumot találtam benne, ezért most igyekszem tömören és lényegre törően pontosítani az akkor leírtakat.

A már említett didaktikakönyv (Falus 2003) részletesen tárgyalja az eredményes oktatáshoz szükséges tanári kompetenciákat. Ezekből két területet szeretnék kiemelni, mégpedig:

• a pedagógiai folyamat tervezése
• a tanulási folyamat szervezése és irányítása

Látható, hogy a pedagógia-tanulás, valamint a tervezés-szervezés-irányítás fogalmak alkotta kapcsolati hálónak köszönhetően a két választott tanári kompetenciaterület szorosan összefügg egymással. Az alábbiakban ezt szeretném konkrét példákkal igazolni, valamint számbavenni, hogy az IKT lehetőségek kiaknázása hogyan járul hozzá ezen tanári képességek és készségek fejlesztéséhez.
A választott két kompetenciaterület közül az elsőt ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy csendes dolgozószobában az íróasztal előtt ülve, már-már mérnöki pontossággal igyekszünk megtervezni pedagógusi munkánkat egy előre megadott időszakra. Tehát itt elsősorban a tanár önálló munkáját igyekszik előre meghatározni, kitűz maga elé egy célt, és gondosan végigveszi, hogy azt milyen lépések egymásutánjával lehet képes elérni. Ehhez "mindössze" az szükséges, hogy átlássa, honnan hova szeretne eljutni a gondjaira bízott diákokkal, mik a cél elérése érdekében elvégzendő feladatok, azokat hogyan érdemes ütemeznie, hogyan készülhet fel előre a tanulók egy-egy nehezebb napjára, amikor nem fogja tudni tartani az előre eltervezett menetrendet, illetve milyen időközönként és formában iktasson be számonkérést, és egyáltalán, milyen típusú értékelési rendszert alkalmazzon.
A felsorolásból látszik, hogy a tervezésnek már ez a szakasza sok tényező függvényében módosulhat, érdemes lehet ezért már a kezdeti fázisban élni az IKT adta lehetőségekkel, például a következő módokon:

1. Ha egy adott korosztályt többedszer tanítunk azonos tárgyból, néhány ismétlés után kirajzolódik, hogy milyen témákra és munkaformákra a legnyitottabbak, ezekre érdemes is építeni. Amennyiben az a tapasztalatunk, hogy a tankönyvi szemléltetés még tanári magyarázattal sem elegendő, keressünk bátran az interneten vitaindítóként is használható forrásokat (cikkeket, fotókat, videókat).
2. Használjuk kreatívan online-naptárunk emlékeztető-funkcióit: jelöljük benne előre a fontosabb mérföldköveket (egy-egy téma tervezett lezárása, projektmunkák bemutatása vagy leadási határideje) és a hozzájuk kapcsolódó tanári feladatokat (jelöljünk ki elég időt a több tárgyi eszközt igénylő órára történő felkészüléshez, tehát ne csak annyit írjunk be előre, hogy X hó Y-adikán ezt és ezt tervezem csinálni ezzel és ezzel az osztállyal, hanem kellő időt hagyva szerepeljen előtte külön kategóriában a fénymásolás / feladatlapkészítés / interaktív gyakorlatok összeállítása stb. is elvégzendő feladatként).
3. Ötlethiány esetén, vagy ha egy konkrét problémával szeretnénk segítségért folyamodni, nagy segítségünkre lehetnek a különböző tematikus blogok és fórumok is, ahol rengeteg kollégától tanácsot kaphatunk, sőt, olyan nem szakmabekiektől is, akik más minőségben (szülő, edző) új szempontokat is adhatnak ahhoz, hogyan érdemes a diákokkal megtalálni a közös hangot.
4. Az egyetemen részt vettem olyan kurzuson, ahol még annak elindulása előtt online kérdőívet tölthettünk ki arról, mivel szeretnénk a tantárgy címében foglalt igen tág témakörön belül foglalkozni. Ezt határidőre visszaküldve az oktató képes volt az igények figyelembevételével módosítani a tematikát, és bár minden előzetesen megadott kötelező téma szóba került, a hangsúly egyértelműen azok felé a problémák felé tolódott el, melyek a mi felvetéseink eredményeképpen gazdagították a tematikát. Megkockáztatom, hogy érdemes lenne ilyen felmérést végezni az iskolákban is minden tanév végén arról, hogy mivel szeretnének foglalkozni a diákok az elkövetkező iskolaévben. Értem én, hogy kötött tanterv és társai, de biztosan nagyon sok témát fel lehetne dolgozni olyanformán, hogy a tanulók szempontjait is figyelembe vegyük, ugyanakkor a központilag meghatározott elvárásrendszernek is eleget tehessünk (kompetenciafejlesztés, tudatos digitális állampolgárok nevelése stb.).
5. A nemrég megismert digitális könyvjelzőket mindenképpen szeretném megemlíteni, eddig ugyanis (elég tárhely-pazarló módon) az e-mail fiókomban különféle tárgyú saját magamnak küldött levelekben tároltam minden oktatással kapcsolatos anyagomat (óriási csatolmányok, linkgyűjtemények). Túl azon, hogy ezek előhívása mennyire időigényes és nehézkes, megemlíteném legfőbb negatívumként a káoszba forduló átláthatatlanságot is. Remélem, hogy a digitális könyvjelzők, melyek használatát egyelőre még csak tanulom, javítani fog az összeszedettségemen és rendszerezettebben látom majd azt is, hogy milyen témakörökhoz van szükségem még több hasznos kiegészítésre.

A második terület szerintem még az elsőn is túlmutat összetettségében, hiszen a tanulási folyamat egészének szervezéséről lévén szó, ide nagyobb arányban sorolnék olyan napi szintű teendőket, amik a hosszú távú pedagógiai tervezéskor nem feltétlenül rajzolódnak még ki. Értem ez alatt például egy inspiráló tanulóközösség létrehozását, a csoportfolyamatok irányításának képességét, egyáltalán egy olyan tanulási közeg megteremtését, melyben mindannyian eredményesen tudunk működni. Ezen túlmenően a differenciált oktatás és értékelés jegyében természetesen törekedni kell az egyéni igények maximális figyelembevételére is.  Ezért itt, ha lehet, még hangsúlyosabb szerepet szánnék az IKT-ban rejlő lehetőségeknek. A tanár-diák és a diákok közötti kapcsolattartás támogatására hasznosnak találnám egy virtuális tanulási tér létrehozását, mely többek között a következőkre lenne használható:

1. Napi szintű kapcsolattartás e-mail üzenetek vagy chat formájában.
2. Minden diák és tanár automatikusan tagja lenne minden olyan óra (kurzus) terének, melyeket személyesen is látogat, így folyamatos lehet az információáramlás (aktuális hírek, tennivalók, eseménynaptár).
3. Online páros vagy csoportmunka elvégzésének támogatása, az elkészült munkák feltöltése.
4. Tematikák, óravázlatok, saját jegyzetek megosztása.
5. Szerkeszthető saját kisokos vagy tudástár, melybe ellenőrzött formában bekerül minden olyan információ, mely a tanulási folyamat során új és megjegyzésre érdemesnek tartott ismeretként a kurzus anyagát képezte.
6. Az órákhoz témáihoz kapcsolódó fórumok, vitahelyek.
7. Nyilvános és face-to-face reflexió lehetősége mind a tanár, mind a diáktársak, mind az egyes tanítványos felé.
8. Olyan beépített értékelési rendszer, melynek használatával a diák világosan látja a feladatait, a tervező funkció alkalmazásával arányosan tudja elosztani időben és mennyiségét tekintve a terheit, valamint építő és nem nyilvános jellegénél fogva nem teszi ki gúnyolódásnak, inkább felelős partnerként tekint rá, akiben bízni lehet és érdemes motiválni.

Halkan megjegyezném, hogy jelenleg épp tagja vagyok egy olyan online felületnek, mely lényegében az összes fenti funkcióval rendelkezik, és minél többet használom, annál inkább érzem az előnyeit. Noha közoktatási tanítási tapasztalatom még csak a helyettesítésekből van, mindenképpen szeretném ezt a fajta tanulásszervezési módszert élesben is kipróbálni (először persze magánjellegű kísérlet formájában, és ha már magabiztosan használom a fő funkciókat, idővel akár a nyelviskolai munkám során is). A cél mindenesetre világos és nemes: jelszavunk legyen az együtt-építés.

hivatkozott mű: Falus Iván - Didaktika (2003)