Az első saját idővonalam

A harmadik vizualizációs eszköz ismertetésekor a harmadik oktatott tárgyamat, a magyart mint idegen nyelvet hozom példának, ebben ugyanis már sokszor volt alkalmam a napirend témáját tanítani. Ez a téma különösen sokfajta készség elsajátítását igényli a nyelvtanulóktól, akiknek szükségük van az alábbiakra:

• változatos időhatározók használata
• rengeteg új szó, kifejezés
• általánosítási képesség
• az egyedi, nem rendszeresen ismétlődő tevékenységek nyelvi elkülönítése a napi rutin eseményeitől

A napirend tehát komplexitása miatt nehezebben emészthető téma, viszont pont mivel ennyire sokoldalú felkészültséget kíván, sikeres elsajátítása esetén különösen nagy örömet tud szerezni a nyelvtanulóknak, akik képessé válnak napi- és hetirendjük elmesélésén túl kötetlenebb társalgásra is, hiszen az itt használt szavak minden később elmondott élménybeszámolónak szerves részét képezik majd.

Összetett témához pedig olyan feladat való, amely képes ezt a fajta komplexitást is szemléltetni. Az idővonalak tökéletesen megfelelnek erre a célra. De hogyan is támogatja ez a feladattípus a diákok tanulási folyamatát?

1. Az idővonal (mint ahogy a neve is mutatja) kiválóan alkalmas az időben egymást követő események szemléltetésére. Történelem és földrajz órákon például nagyszerűen érzékeltethető vele az egyes korszakok (egymáshoz viszonyított) hossza, egy logikai láncra felfűzhetők az egymás után történtek, illetve több idővonal párhuzamos alkalmazásával az is megmutatható, hogy egyazon időben különböző helyeken milyen folyamatok zajlottak.
2. Idegennyelv-órákon a napi-és hetirend témájának tanulásakor mitegy természetesen adja magát, hogy idővonalat használjunk, akár ezt:
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   Ebben a példában az időpontokat és a tanítani kívánt kulcsszavakat az ábrán kis képek egészítik ki, melyekhez plusz szavakat is tartalmazó, többféle mondat alkotását lehetővé tevő kifejezések is csatlakoznak az ábra alatti részletező leírásokban. A differenciálás egyik lehetséges módja, ha egyes diákoknak csak a képeken lévő szavakat mutatjuk, mások pedig dolgozhatnak a kiegészítő szókinccsel is.
3. A fenti példában a kommunikációt segítik az előre megadott szavak, illetve már a tény is, hogy például a napirend előadásakor a tanulónak nem kell még arra is energiát fordítania, hogy kitalálja, mit is mondhatna el egy napjáról, hanem az ábra egy lehetséges alternatívaként felkínált sorrendű képeire és szavaira támaszkodva nagyobb figyelmet fordíthat mondandójának megformálására, illetve élhet a felkínált képek sokasága által felkínált választás szabadságával is.
4. Nemcsak mi vihetünk be saját idővonalat, hanem a tanulókat is bátoríthatjuk, hogy hozzanak létre sajátot. Ez egy informatikateremben akár egyénileg is megvalósítható, viszont csoporthelyzetben a nyelvi és kreatív készségeken túl fejleszthető vele a diákok együttműködési hajlandósága, sőt, kritikai gondolkodása is. Például ha 3-4 ember alkot egy kiscsoportot abból a célból, hogy KÖZÖSEN hozzanak létre egy idővonalat, akkor a siker érdekében rögtön több "akadályt" is eredményesen kell legyőzniük az érintetteknek. Ha egy gép áll rendelkezésükre, akkor (a felelősség automatikus megoszlása miatt) kénytelenek lesznek felosztani maguk között a feladatot kisebb részekre, illetve ezzel együtt olyan szerepet vállalni a megoldási folyamatban, melyben a legtöbbet hozhatják ki magukból, illetve társaiknak is lehetséges mintákat adhatnak tovább a megoldás lépéseinek módjairól. Ha többen pályáznak azonos szerepre, vagy egyszerűen nem sikerül megtalálni kinek-kinek a maga "ideális" szerepét, az sem baj, hiszen az elakadás más lehetőségek keresésére ösztönözheti őket, az esetleges hibák / félrement gondolatmenetek pedig terelgethetik mindannyiukat a hatékonyabb feladatmegoldás irányába. Ha a javításra nem marad az óra keretein belül, akkor sincs nagy probléma, hiszen az idővonalakat továbbszerkeszthetőkként is elmenthetjük, majd egymással megosztva dolgozhatunk rajtuk egészen addig, amíg mind tartalmilag, mind formailag megfelelnek valamennyi csoporttag elvárásainak.
5. Kutatások bizonyítják, hogy azokra az információkra, melyekhez valamilyen érzelem kapcsolódik számunkra, sokkal jobban és tovább emlékszünk. Nem véletlen, hogy a nyelvtanításban rengeteg vicces vagy meghökkentő képet / karikatúrát használunk, hiszen ezek segítségével nemcsak hogy több szót is megtaníthatunk azonos idő alatt, mint hagyományos módszerekkel, de azokat lényegesen hosszabb ideig is megjegyzik a diákok. A saját idővonal készítése azért is nagyon hasznos, mert egy idegen nyelvű napirend-timeline összeállításakor a számtalan vicces kép között válogatva sokszor villannak elénk a keresett kifejezések mókásabbnál mókásabb illusztrációkon, s ezek állandó ismétlődése, variálódása a gyakori szójátékoknak és ötletes képeknek köszönhetően játékossá teszi a sokaknak bizony komoly szenvedést jelentő szótanulási folyamatot.

Az első saját szófelhőm

A lentihez hasonló, önállóan készíthető ábrák (ún. szófelhők) többféle feladatban is hasznosak lehetnek. Lássunk most ezekre néhány példát!

1. Óra eleji ráhangolódást segítő feladat: nemrég a Digitális források felhasználása egy órámon c. bejegyzésben már említettem a Deutsche Welle saját fejlesztésű, németül tanulóknak szóló sorozatát, amelynek címe: Jojo sucht das Glück. A fenti szófelhőben ezt a címet rejtettem el. Óraindításként az ábrát kivetítjük, a feladat pedig: a diákok alkossanak mondatot az ábrán látható szavakból. Ha megvan, páros munkában folytassanak beszélgetést arról, mit takarhat a kapott cím. Érdemes kihasználni a szófelhő alakja (lóhere) és az egyik kulcsszó (Glück = boldogság, szerencse) közötti kapcsolatot, pl. a következő segítő kérdésekkel:
1. "Warum hat das Bild eben diese Form (= Miért éppen ilyen formájú a kép)?"
2. "Welche Formen können noch deiner Meinung nach denselben Inhalt ausdrücken (= Milyen alakzatok fejezhetik még ki szerinted ugyanezt a tartalmat)?"
3. "Welche Bedeutung hat noch das Wort SUCHT (= Milyen jelentése van még a SUCHT szónak)? - Függőség. Ez a kapcsolat is érdekes vitaindító lehet pl. arról, hogy a túlzásba vitt keresés okozhat-e függőséget stb.
2. A főcímdal lejátszásakor, de még a videó megtekintése előtt, amikor már látták a szereplőket névvel kiírva, tanult szavak ismétléseképpen dobjunk be egy új szófelhőt, melyet sok külső-belső tulajdonsággal töltöttünk meg. A feladat megválaszolni, hogy kinek mi az első benyomása a szereplőkről. A csoportosítás végezhető egyénileg, majd az eredményeket párban meg lehet beszélni. Például, válogathatnak ebből:
   
   
   
   
   
3. Az epizód megtekintése után gyűjtsük össze a már ismert, esetleg az újonnan elhangzott szavakat. Ha még nem tudják a pontos jelentésüket, elég azt is megállapítani, hogy a főhősnő, Jojo szempontjából mely szavak köthetők pozitív (szerencsés, vidám), melyek pedig negatív (peches, szomorú) eseményekhez. A szavakhoz társítható érzelmeket szemléltethetjük úgy is, hogy szív alakú szófelhőt készítünk, mondjuk ilyet:
   
   
   
   
   
4. Végezetül pedig egy kifejezetten az újonnan megszerzett szókincs aktivizálását és a nyelvtan gyakorlását célzó feladat leírása következik: egy szófelhőbe vegyesen illesztünk már régóta ismert ("könnyebb") és újonnan tanult ("nehezebb") szavakat. A feladat, hogy ezek felhasználásával minél több értelmes mondatot kell alkotni, lehetőleg úgy, hogy segítségükkel összeálljon egy szöveg, mely a videó teljes tartalmát összefoglalja. Példa egy lehetséges vegyes szófelhőre:
   
   
   
   
   
   
   Véleményem szerint a fenti feladatok és szófelhők mindegyike sikerrel használható a tanórákon, mivel építenek a diákok gyors asszociációs képességére, egyértelmű utasítások adhatók a megoldásukra vonatkozóan, időben 5-10 perc elegendő egyenként a megoldásukra, színes és játékos jellegük miatt pedig alkalmasak a tanulók érdeklődésének felkeltésére. A használni kívánt videóhoz maguk a készítők is számos interaktív feladatot tettek fela honlapra, ezek sorába szépen illeszkednek a kommunikatív készségeket fejlesztő szófelhők is.